A DOJO KUN  道場訓 nagyon fontos része a karate megértésének, és ez az egyik dolog, ami megkülönbözteti a karatét sok más sportágtól. A karate nem sport, hanem egy életmód, amely a Dojo-kunban leírt elveket követi. A Dojo-kun japán nyelvű fordítása, hogy a világ minden táján élő emberek megérthessék a saját nyelvükön, korántsem egyszerű feladat. Ez azért van, mert a Dojo-kunban számos kulturális vonatkozás található, amelyeket nehéz hatékonyan lefordítani egy olyan nyelvre, amely nem rendelkezik semmilyen hasonlósággal Japán kulturális aspektusaihoz. Ha valaki belenéz egy japán szótárba, azonnal észreveheti, hogy sok szóhoz több angol szinonima is kapcsolódik, hogy megpróbálják megragadni a szó japánok által adott valódi jelentését. A Dojo-kun sem kivétel, mivel mindössze néhány szóban hihetetlen mélységű jelentéssel rendelkezik.

Az évek során az emberek megpróbálták lerövidíteni a Dojo-kun kifejezést gyakorlati okokból, azonban ez gyakran oda vezet, hogy az emberek nem igazán értik, mit jelent a Dojo-kun, miközben elveszítik az eredeti japán jelentését, ami benne rejlik.

A Dojo-kun összes kifejezése a japán „egy” szóval, a „hitotsu”-val kezdődik. Ez általában azt jelenti, hogy mind az öt kifejezés egyformán fontos, ezért mindegyik „első”.

Alább látható a Dojo-kun első része:
一、人格 完成に 努める こと
hitotsu, jinkaku kansei ni tsutomeru koto

Az első szó a „jinkaku”, amelynek szótári meghatározása alább található. Amint látható, három különböző angol szó jelentését/következményeit hordozza. A jinkaku az egyén személyiségére és jellemére utal, de egyben az individualitást is jelenti. Hangsúlyozza a karateka mint személyiséggel és jellemmel rendelkező egyén gondolatát, tovább erősítve azt az elképzelést, hogy a karate valóban mindenkinek való, függetlenül attól, hogy milyen személyiséggel vagy jellemtípussal rendelkezik. Azt is hangsúlyozza, hogy az egyénnek kell azon dolgoznia, amit a mondat többi része javasol.

A következő szó a „kansei”, amely – ahogy az alább látható – a „befejezés”, a „tökéletesség” és a „teljesítmény” jelentését hordozza, míg a harmadik kulcsszó a „tsutomeru”, amelynek még több jelentése van, amint az alább látható. A Dojo-kun ezen részének egyszerűsített változata gyakran ismétlődik úgy, hogy „A jellem tökéletességének keresése”. Ha megnézzük az alábbi japán szavak jelentéseit, nyilvánvalóvá válik, hogy a rövidített angol változat nagyrészt kihagyja annak, amit ez a kifejezés közvetíteni hivatott.

Angolul a „seek” szó keresést jelent, de a japán megfelelője valójában „endeavour” – keményen dolgozni valamiért, „strive” – minden nehézség ellenére keményen dolgozni valamiért, „teszek erőfeszítést”, „igyekszem” és „legyen szorgalmas” – továbbra is próbálkozz, bármi is történjék, ugyanazzal a szenvedéllyel. Mindezek a többrétegű jelentések elvesznek a „seek” szó viszonylag enyhe használatában. A Dojo-kun nem azt mondja nekünk, hogy egyszerűen csak „keressük” a jellem tökéletességét, mintha valamit keresnénk, amit talán megtalálunk, talán nem, hanem azt mondja, hogy törekedjünk, dolgozzunk keményen, izzadjunk, igyekezzünk, és próbálkozzunk újra milliószor ugyanazzal a szenvedéllyel, amíg el nem érjük a tökéletességet és a jellemünk kiteljesedését. Azt mondja nekünk, hogy egy soha véget nem érő úton haladjunk a tökéletesség keresése felé, miközben apránként jobb jellemet építünk fel az egyéni képességeink fejlesztésével, miközben soha nem adjuk fel azt, ami elérhetetlennek tűnik – a tökéletességet.

Ezután következik a Dojo-kun második része:

一、誠の道を守ること
hitotsu, makoto no michi wo mamoru koto

A Dojo-kun második részét angolul úgy fordítják, hogy „Légy őszinte”, míg a japán fordítás inkább a „Védd az igazság, az őszinteség, a becsületesség, a becsületesség és a hűség útját” kifejezésre hasonlít. Az, hogy a „makoto” szó alatt felsorolt összes melléknevet egyszerűen az „őszinteségre” korlátozzuk, ismét egy nagyon szűrt lencsét alkalmazunk a Dojo-kun által bemutatott szemléletre. A „mamoru” szó japánul nem egyszerűen „lenni”-t jelent; a „mamoru” egy ige, amelyet „védeni”, „őrizni” és „megvédeni”, hanem „betartani”, „engedelmeskedni”, „követni” és „megfigyelni” is jelent. A Dojo-kun követésében az ember nem korlátozódhat az egyszerű őszinteségre. A Dojo-kun szavai ismét egy folyamatos küzdelmet sugallnak, amelyben a karatékától elvárják, hogy keményen dolgozzon a „helyes út” védelme és követése érdekében. A helyes út őrzése és védelme sokkal nagyobb mélységet ad, mint egyszerűen egy ilyen út követése, azt is jelenti, hogy az embernek ki kell állnia a „helyes út” mellett, és nem passzívan egyedül kell követnie azt. Ez azt is mutatja, hogy a jó karatékának aktívan kell segítenie másokat a „helyes út” megtalálásában és követésében, nem szabad egyszerűen a saját dolgával törődnie, és hagynia, hogy mások a rossz útra térjenek. A karate szellemisége arról szól, hogy segítsünk egymásnak együtt fejlődni, és ne önző módon a saját érdekeinkért dolgozzunk anélkül, hogy törődnénk a körülöttünk lévők jólétével is.

A karatékának követendő „helyes út” magában foglalja az őszinteséget, de magában foglalja a becsületességet, az erkölcsi és etikai elvek betartását, valamint a hűséget és hűséget, miközben szigorúan betartja az ígéreteit és kötelességeit. Mindezeket a jelentéseket soha nem lehet pusztán az „őszinteség” kifejezéssel összefoglalni, mert sokkal, sokkal többet jelentenek.

A Dojo-kun harmadik része:

一、努力の精神を養うことhitotsu
, doryoku no seishin wo yashinau koto

A Dojo-kun harmadik részét úgy fordítják, hogy „teljes erőfeszítést tegyél mindenbe, amit teszel”. Ahogy az alább felsorolt japán jelentésekből is látható, a jelentés egy része ismét elveszik a fordításban. A Dojo-kun azt mondja nekünk, hogy „Nagy erőfeszítéssel ápold és tartsd fenn az elmédet, lelkedet, szívedet, szellemedet és szándékodat”. A karatékának nemcsak kitartónak kell lennie mindenben, amit tesz, hanem a tőle telhető legnagyobb mértékben meg kell törekednie arra is, hogy folytassa ezt a tevékenységet. Az erőfeszítést nemcsak abba kell fektetni, amit teszel, hanem a szándékaidba is, amikor teszed. A karatékának „ápolnia” kell magában ennek a kitartásnak a szellemét, hogy az segítsen tökéletesíteni a jellemét, miközben az erőfeszítést élete részévé teszi. A mindenbe fektetett erőfeszítést arra is kell fordítani, hogy ez az elv a mindennapi élet szerves részévé váljon.

Következik a Dojo-kun negyedik része:

一、礼儀を重んずることhitotsu
, reigi wo omonzuru koto

A Dojo-kun negyedik részét angolra úgy fordítják, hogy „tiszteld a többieket”. Amint az alább látható, a japán „omonzuru” szó messze túlmutat a puszta tiszteleten. Magában foglalja a megbecsülést, a becsületet és a „reigi” iránti szeretet gondolatát is. A „reigi” japán jelentése teljesen eltér a „mások” szó laza angol fordításától. A „reigi” modort, udvariasságot és etikettet jelent. A karatekának nemcsak a „másokat” kell tisztelnie. Mi a helyzet magával a Dojóval? A megfelelő udvariasság és etikett megköveteli a karatekától, hogy tisztelje a Dojót, mint azt a helyet, ahol másokkal együtt tanul és keményen edz. A japán változat nem korlátozódik az emberek tiszteletére, hanem kiszélesíti azt az udvariasságot, amelyet egy karatekától elvárnak, hogy minden iránt mutasson, nem csak más emberi lények iránt. Az „omonzuru” szóhoz kapcsolódó „megbecsülés” jelentés is létfontosságú. A karatekának nemcsak tiszteletet kell mutatnia, hanem mélyen meg kell becsülnie mindent maga körül, beleértve a megfoghatatlan dolgokat is (például az időt, amelyet más karatekák a Dojóban való segítségnyújtásra fordítanak). Ez is része annak a jelentésnek, amit az angolban lazán úgy definiálnak, mint „tiszteld másokat”.

És végül a Dojo-kun ötödik darabja:

一、血気の勇を戒むることhitotsu
, kekki no yū wo imashimuru koto

A Dojo-kun utolsó részének angol fordítása „fejleszd az önuralommal” (develop self-control). A japán változathoz képest kissé jellegtelennek és sokkal kevésbé hatékonynak tűnik. Valójában a japán szavak sokkal durvábbak. Az alább bemutatott definíciók alapján egy közvetlen fordítás a következőt eredményezné: „Tilos/tilos engedni a hősiesség/bátorság/koszorú hevének”.

Egyszerűbben elmagyarázva, a Dojo-kun ezen része szigorúan tiltja az erő/erő alkalmazását, amelyet általában erőszaknak (az erő jelentése az „erő” szóból származik) és a hevességből és intenzív helyzetekből fakadó bátorságnak/bátorságnak/hősiességnek neveznek, amelyek a pillanat hevében túlzott buzgalmat eredményeznek. Ez azt jelenti, hogy a karatékának mindig uralnia kell az érzelmeit (ami a jellem tökéletesítésének is része), és nem engedhet elhamarkodott döntéseknek, amelyek nem a helyzet alapos elemzésén alapulnak. A karatékának nem szabad túlságosan magabiztosnak lennie, és nem szabad veszélyes helyzetekbe ugrania, hogy bebizonyítsa bátorságát. Az igazi bátorság azt is jelenti, hogy tudjuk, mikor kell elkerülni a konfliktusokat, és mikor kell békésebb megoldásokhoz folyamodni. A karate nem az erőszakról szól, és lehetőség szerint kerülni kell az erőszak minden formáját. Ez az „imashimeru” más jelentéseiből is látszik, amelyek „figyelmeztet” és „figyelmeztet”, valamint tiltanak. A Dojo-kun figyelmezteti a karatékákat, ezzel arra utalva, hogy álljanak meg és gondolják át a helyzeteket, amelyekkel szembesülnek, gondosan mérlegelve a figyelmeztetést, mielőtt cselekednének.

A fentiek csupán felületesen tárgyalják a fizikai szavakat és a hozzájuk kapcsolódó jelentéseket. A Dojo-kun valójában túl mély ahhoz, hogy egy ilyen rövid dokumentumban belemerüljünk sokrétű jelentéseibe, azonban arra a következtetésre juthatunk, hogy a karatékáknak tisztában kell lenniük a Dojo-kun japán szavainak eredeti jelentésével, mivel a rendelkezésre álló angol fordítások gyakran nem adják vissza a teljes jelentést. A Dojo-kun egyike azon dolgoknak, amelyeket végső soron nem lehet igazán összefoglalni a kényelem kedvéért, mert ez durván aláásná a japán kandzsik mögött rejlő valódi üzenetet.