Nem is olyan régen kutatták és bizonyították, hogy a test mindenre kiterjedő és mindent összekötő fasciális hálózata milyen óriási jelentőséggel bír minden sportoló edzettsége és egészsége szempontjából – akár hivatásos, akár nem. A jól kidolgozott és jól integrált fasciális hálózat optimalizálja a csúcsteljesítményt és a részletes mozgások koordinációját. Nem az ízületi receptorok adnak információt arról, hogy a test hogyan viselkedik a belső érzékelés szempontjából, hanem a fasciában található számos receptor. Legnagyobb érzékszervünk nem a bőr, hanem a fascia. Ha a fasciát is bevonja az edzésbe, a saját teljesítményhatáraid felfelé tolhatók. Az fascia feszülés és a katapultszerű kisülés rendkívül gyors és erőfeszítés nélküli mozgást tesz lehetővé.
A fascia (lat. fascia „szalag”, „pólya”) a kötőszövet lágyszöveti összetevőire utal, amelyek az egész testet behálózó és összekötő feszítőhálózatként átjárják. Ez magában foglalja az összes kollagén rostos kötőszövetet, különösen az ízületi és szervkapszulákat, az ínlemezeket, az izomszövegeket, az ínszalagokat, az inakat, valamint a „tényleges” fasciát „izomhártyák” formájában, amelyek harisnyaként burkolják az izmokat. Számos manuális terápiás eljárás célja a fascia tartós változásának kiváltása. Ezek közé tartozik a kötőszöveti masszázs, az osteopathia, a Rolfing vagy a myofascialis felszabadulás.
Septen Dr. Robert Schleip jóvoltából
Kezdet titokban művelték. A karate körülbelül 130 évvvel ezelőtt Okinawában keletkezett kínai befolyással, titokban "Tode"-tól (Itosu, Asato). Japánban finomították (Funakoshi) az 1920-as évektől. Körülbelül ugyanebben az időben jelent meg az Egyesült Államokban az oszteopátia, a kézi gyógyító művészet, amelyet a „vadnyugat” távoli területein gyakoroltak, ahol az orvosi ellátás nem volt elérhető.
Andrew Taylor Still fejlesztette ki. Az osteopathiában a fascia, mint mindent összekötő és tápláló szövet fontosságát már a kezdetektől hangsúlyozták.
Ezzel szemben a nyugati orvoslásban a fasciát többnyire puszta csomagolószervnek (pólyának) tekintették, és figyelmen kívül hagyták fontosságát. Az orvostanhallgatók szerte a világon az első feladatok egyikeként a gyakorlati anatómián tanulták meg, hogyan kell a burkoló fasciát a lehető legátfogóbban boncolgatni, hogy „láthassanak valamit”. Pischinger professzor azonban már az 1970-es években felfedezte, hogy a kötőszövetben, mint alapvető szabályozási rendszerben számos immun- és védekező funkció működik.
Németországban különösen egy ember tett kiemelkedő szolgáltatásokat annak a szalagnak, amelyről ma mindenki beszél: Dr. Robert Schleip terapeuta, szerző és kutató, akivel a cikk szerzője 1994-ben megalapította a Német Fascial Therapy DGMR Társaságot.
Hátsó fascia (Faszia thoracolumbalis) Dr. Robert Schleip jóvoltából
A fasciát úgy képzelhetjük el, mint egy internetet a testben, amely lehetővé teszi, hogy mindenhol érzékeljük és irányítsuk testünket. A myofasciális erőátvitel kutatása jelentősen hozzájárult a fascia új megértéséhez. A legtöbb izom húzóerejének jelentős részét nem közvetlenül a hozzá kapcsolódó inakra, hanem a velük párhuzamosan futó szomszédos izmokra adja át. Ez főleg a szomszédos izomhüvelyek közötti keresztkötéseken keresztül történik. Hogy a szomszédos izmok együtt működnek az izmok ápolása, támogatása vagy lehetővé tétele nem meglepő. Azonban, mint most kiderült, ez a funkcionális ellenfelek között is megtörténik. Még teljesen egészséges embereknél is az izmok egyik fő funkciója ma már a hártyás fasciális feszültség befolyásolása a csontvázra gyakorolt közvetlen hatás helyett, mint a vitorlát feszítő kötelek.
Mikroszkópos fascia szerkezet dr. Robert Schleip jóvoltából
A mesterek karatéjában vannak olyan mozdulatok, amelyek erőfeszítés nélkül és akaratlanul is felrobbannak. A karatéban Kime azt az energiát írja le, amely az ütés vagy rúgás során a legnagyobb feszültség pillanatában átadódik. A harcos minden mozdulatát gyorsan és nyugodtan kell végrehajtani, amíg a technika eltalálásáig az energia le nem merül. A kime a karate elengedhetetlen része. Kívülről Kime felismerhető a kar vagy láb hirtelen, ellenőrzött reteszeléséről ("bezárás"), amely a technikát néhány centiméterrel a cél előtt (napkupola) hajtja végre, vagy vészhelyzetben közvetlenül a célponton. A kime elsajátítása gyors és erőteljes technikákat tesz lehetővé, ugyanakkor megakadályozza, hogy a harcos idő előtt elfáradjon az állandó izomfeszültség miatt.
A karate kezdők néha félreértik Kime-t, mint tiszta izomfeszültséget. Ez lelassítja a technikáikat, és sok energiába kerül. Idővel az izmok ilyen megfeszítése feszessé és rövidebbé teszi az izmokat, a fascia matttá és mozdulatlanná válik, és tönkreteszi az ízületeket, gyakran a csípőt vagy a térdeket. Amikor egy japán sensei azt mondja, hogy „feszült”, valószínűleg azt jelenti, hogy „előfeszített”, majd elenged. A robbanásszerű mozgás végén a fascia feszültsége reteszeli a kart vagy a lábat, és így új fasciafeszültséget épít fel a következő mozgáshoz. Ez egy katapultszerű mozgásdinamikát hoz létre, amely sokkal gyorsabban és a test közepéről hat, mint a tiszta izomösszehúzódással.
A karate technikák mozgássora, mint pl. Például egy kata a fascia modellnél katapultmozgásnak tekinthető, amely a végén (Kime) a következő katapultmozgásba kerül: A következő technika az előző technika Kime-jéből kapja az energiát. Modellnek egy előfeszített íj is alkalmas, amely a nyíl elengedésekor új előfeszítésbe kerül, hogy a következő nyílvesszőt kilőhesse. Ez az igényesség elsősorban nem az izmokban, hanem a fasciában történik. Ez azt jelenti, hogy még a kicsi és kevésbé izmos sportolók is képesek villámgyors és erős technikákat végrehajtani, ha támaszkodnak fasciális rendszerük előnyeire. (lásd pl. Naka Sensei).
Ha a karate tartásokat és technikákat a fascia rendszer szemszögéből nézzük, akkor nyilvánvalóvá válik a fascia láncainak összenyomódása a lábtól a csípőig a csípő forgásával együtt, és ezeknek az összenyomott ízületeknek a fascia vonalai mentén súlyeltolódással történő felszabadulása: Erős gyaku-zuki a sarokkal ütődik, és a Zenkutsu dachiban az adductor (közelítő izom) fascia belső feszültsége stabil tartást biztosít számunkra. Az alhasi légzés lehetővé teszi, hogy a törzs fasciájának összenyomásán keresztül stimuláljuk az autonóm idegrendszert, és így "gyűjtsd össze a Ki-t."
Ha a bokánál fasciális összenyomással állunk, a csípő forgatása és az erőátvitel a fasciális zsinórok mentén a kokyū-val (légzési erővel) és a súlyeltolódással párosul, egy erőteljes technika könnyedén felbukkan, amely Kimével együtt robban. A Hikite (visszahúzó kéz) és a Hikiashi (visszahúzó láb) szintén jó példák az előfeszítésére a robbanásszerű kisülés előtt.
A Myofaszial Trains Tom Myers jóvoltából
A legtöbb túlterheléses sérülés nem a vörös izomszövetet érinti, hanem a test fehér színű kollagénrosthálózatát. Más szóval, amit fasciális szövetnek nevezünk. Ma azt is tudjuk, hogy ez a hálózat az egyik legfontosabb érzékszervünk. Ez koordinált testérzékelésünk alapja. Ezenkívül a fasciák összetapadhatnak, mattá válhatnak, hegesedhetnek, és így elveszíthetik rugalmasságukat és mozgékonyságukat.
A fasciális háló a helytelen táplálkozás, az állandó stressz és a fizikai feszültség rovására is megváltozhat. Merevvé és mozdulatlanná válhat.
Nem is olyan régen bebizonyosodott, hogy a testet átfogó és mindent összekötő fasciális hálózat óriási jelentősége van egy sportoló edzettsége és egészsége szempontjából. A jól fejlett és integrált fasciális hálózat optimalizálja a csúcsteljesítményt és a részletes mozgások koordinációját. A fasciában számos receptor található, amelyek információt szolgáltatnak arról, hogyan viselkedik a test mozgás közben. Így nem a bőr a legnagyobb érzékszervünk, hanem a fascia. A jól edzett kötőszövet rugalmas és rugalmas, ugyanakkor szakadásálló és erős, és a létfontosságú rugalmasság és fizikai teljesítőképesség alapját képezi. Ezek fontos források a sok éves egészséges karate edzéshez.
Izmok és inak fascia lata-val a combon
A fascia erős idegi beidegződés és fájdalmat generálhat. Ez a fasciakutatás egyik legfontosabb új eredménye.
A hátsófascia mikrorepedései gyakran úgy tűnik, hogy fájdalomgenerátorként működnek. Amint azt új tanulmányok kimutatták, csigolyaközi porckorongnak gyakran semmi köze a fájdalom okához. Az csigolyaközi porckorong kopása természetes folyamat, mint a haj őszülése, de nem okoz automatikusan fájdalmat – még jól látható porckorongsérv esetén sem. Mostantól mi, test- és mozgásterapeuták egészen másképp vitatkozhatunk és kell is vitatkoznunk az edzés és a stressz tekintetében. Néhány hagyományos háttrénezési módszer például megkímélte a fasciát a mindennapi életben, ahelyett, hogy egy értelmesen adagolt edzéssel erősítették volna rugalmasságukat és tépési ellenállásukat. A nyugta ezután lehetséges: Ha görbe háttal kínos mozdulatot teszel, a fascia nem edzett rá, és elszakad. Most konkrét bizonyíték van arra, hogy a hátfasia törzsei gyakran szerepet játszanak az akut hátfájásban. Ezért néha elkerülhetetlen, hogy a szakembereket a fasciába engedjük, akiknek, a fascia hengerrel ellentétben, a kezükben van a test térképe. A célzott fascia terápia alkalmazható az adhéziók (letapadások) lazítására. A fascia ezután visszacsúszhat egymásra, és visszanyerheti mobilitását és rugalmasságát. Így ez a terápia megszabadul az akut és krónikus fájdalomtól, és növeli a mobilitást és a jólétet a szervezetben - ez gyakran a vitalitás, az öröm és a könnyedség érzéséhez, valamint könnyed és villámgyors karate technikákhoz vezet.
A háti fascia kezelése
Amikor megszületünk, testünk és kötőszövetünk közel 75%-a vízből áll. Ez a folyadéktartalom az életkorral körülbelül 55%-ra csökken. A megfelelő folyadékbevitel elengedhetetlen a fasciális rendszer működéséhez. Azonban ne alkoholos vagy cukros ital legyen, hanem víz, esetleg elektrolitokkal. Az alkohol hatására a fasciális rendszer megduzzad és matttá válik, a túl kevés víz pedig kiszárítja. Az edzés utáni "néhány sör" méreg a fasciális rendszerünknek. A savanyú és zsíros fascia sok olyan anyagcsere-méreg raktározási helye, amelyeket szervezetünk már nem tud megszabadulni. A hosszú láncú, rostokban gazdag szénhidrátok, mint a quinoa, a köles vagy a barna rizs, folyamatos energiaforrást biztosítanak fasciánknak, a kollagén és az elasztin, a fascia összetevői fehérjékből állnak, ezért fontos ezekkel ellátni a szervezetet elegendő mennyiségben a fascia rendszer megújításához. Ideálisak a "könnyű" fehérjék, mint a szójatermékek, a csirke vagy a hal. Ugyanilyen fontosak a fasciális rendszerünk számára a telítetlen zsírsavak (Omega3), amelyeket olívaolajból, lenmagolajból vagy halból nyerhetünk. A kötőszövet számára fontos vitaminok a C-, D-, K-vitamin és az összes B-vitamin. A kalciumnak, a mikroelemeknek, a magnéziumnak, a káliumnak és a nátriumnak kiegyensúlyozottnak kell lennie ahhoz, hogy fasciális rendszerünket jó formában tartsuk. Néhány más nyomelem, például szelén, cink, molibdén és mangán. Mindezeket az anyagokat természetes és finomítatlan étrenddel fogyaszthatjuk zöldségek és gyümölcsök felhasználásával.
A karatéban végzett fascia edzés minden egyes edzési komponense a kollagénhálózat egyik kiemelkedő tulajdonságára fókuszál azzal a céllal, hogy növelje a kötőszövet rugalmasságát (rugószilárdságát). Ebben az értelemben minden karate edzésnek tartalmaznia kell a következő fasciális összetevőket: